Negyedik alkalommal rendezett dec. 4-5-én Csángó Napokat Kolozsváron a Heltai Gáspár Alapítvány és a Kriza János Néprajzi Társaság. Bemutatták a Szeret Kulturális Alapítvány kiadványát. A "De la Arini la Sabaoani" azért román nyelvű, mert elsősorban maguknak a csángóknak szánják, és közülük magyarul kevesen tudnak olvasni. Nyisztor Tinka néprajzkutató a magyar nyelvű misézés megszervezésének nehézségeiről beszélt. Az oktatásszervezés irányítója, Hegyeli Attila hangsúlyozta: már tíz faluban folyik állami keretek között a magyar nyelvű oktatás, amelyben összesen 462 gyermek vesz részt. Moldvában összesen 9000 gyerek ért vagy beszél valamilyen szinten magyarul, ezért további falvakban tervezik a nyelvoktatás beindítását. /Vincze Judit: Csángó Napok – negyedszer. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./
2004. december 12.
Immár 14 éve kopogtatnak kéréseikkel egyházmegyéjük püspökségén az anyanyelvű miséért a moldvai magyarok. A csángó közösségek elöljárói a sokszoros visszautasítás ellenére sem hagyták abba a zörgetést. Nyisztor Tinca, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke szerint most „ajtót nyitottak nekik”. Tizennégy éven át ellenszenvvel, megvetően fogadták őket. Sajnos, semmilyen dialógus nincs a falu és a pap között. Pusztinán az 1970-es évek közepén szakadt meg a magyar imádság a templomban. Moldvának vagy húsz papja szolgál Erdélyben vagy Magyarországon. Egy közülük hazajöhetne. Ő is hazament, pedig taníthatott volna akár Budapesten is. Tizenhárom évvel ezelőtt durva módon kiűzték őket a templomból. Az oltártól üvöltötte a pap, hogy hagyják el a templomot. Az első jel, ami arra mutatott, hogy változás van, a pusztinai Szent István-szobor felszentelésekor volt, amikor a helyi pap eljött az ünnepre. /Csúcs Mária: Az ima győzelme. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 12./
2005. február 19.
Nagy veszteség lenne, ha magyar liturgikus könyveket használva magyar nyelven miséznének a csángó közösségekben, mert elveszne a csángó dialektus – nyilatkozta sajtófelelőse révén Ioan Robu bukaresti római katolikus érsek. Robu a hét elején egy budapesti egyházfői találkozót követően arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, néhány moldvai faluban magyarul misézhet, aki azt igényli. A négy nap eltéréssel adott, két különböző tartalmú választ Francisc Ungureanu sajtófelelős úgy kommentálta, az érsek budapesti nyilatkozatát tévesen értelmezte a hírt közlő MTI. A Kelet- és Közép-Európa bíborosai és katolikus püspöki karai elnökeinek budapesti találkozójáról tájékoztatva az MTI írta: ,,Ioan Robu bukaresti érsek, a román püspöki kar elnöke (...) rámutatott arra, keresik a megoldást a csángók kérésére. Az egyik iránynak nevezte a csángó, a másiknak a magyar nyelv használatát a hitéletben, megjegyezve, hogy pillanatnyilag nincs liturgikus könyv csángó nyelven. Szólt ugyanakkor arról, hogy – biztosan nem végleges megoldásként – néhány moldovai faluban magyarul misézhet, aki ezt igényli.” A moldvai csángómagyarok 1990 óta folyamatosan kérik a magyar mise bevezetését falvaikban. Nyisztor Tinka kezdeményezésére és vezetésével a pusztinaiak több rendben jártak Petru Ghergheli jászvásári római katolikus püspöknél és Jean-Claude Perisset bukaresti pápai nunciusnál; 1991-ben Budapesten a magyar misére vonatkozó kérést nyújtottak át II. János Pál pápának; kérvényt juttattak el dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekhez; a vonatkozó dokumentációt átadták Gabriel Andreescunak, 1999 nyarán pedig a Budapesten adták át Göncz Árpád köztársasági elnöknek; 2001-ben Pusztinán vette át a kérelmezett magyar mise iratcsomóját Tytti Isohookana-Asunmaa finnországi Európa tanácsi képviselő, a moldvai csángók anyanyelvű misézéséért az Európa Tanács is fellépett a 2001/15021-es ajánlásában. 2004 decemberében szintén a pusztinaiak vitték az egyházmegyei zsinat elé ebbéli kérésüket. /(fekete): Csángó mise igen, magyar mise nem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./
2005. július 18.
Botrányossá tette a románkatolikus pap a csángó László Katalin temetését Pusztinán. László Demeter a rendőrségen írásos panaszt tett Irinel Iosif Iosub helyi római katolikus káplán ellen, aki – megítélése szerint – halottgyalázó gyászbeszédet mondott július 13-án édesanyja, László Katalin temetésén. A pusztinai káplán abba a hangkazettába kötött bele, amelyet édesanyja koporsója mellett játszottak le, de kifogásolta a magyar szövegű koszorúkat is. László Katalin a pusztinai csángó közösség virrasztóasszonya volt. Magyarul imádkozott, énekelt valamennyi halottas háznál, ahová meghívták. Nyolc évvel a halála előtt önmagát is elsiratta. Szalagra rögzítette a virrasztó imákat, énekeket, és az volt a végakarata, hogy a kazettát játsszák le. „A pap ezt úgy tekintette, mintha édesanyám valami gyilkosságot követett volna el” – magyarázza László Demeter. Egyébként egyértelműen etnikai hátteret tulajdonít a történteknek, szerinte Irinel Iosif Iosub káplán beszéde egyaránt volt sértő és soviniszta, valószínűleg azért, mert László Katalin nem beszélt románul, csak magyarul imádkozott, énekelt. 1990 előtt a Szekuritáté vadászta a Moldvában rögzített magyar nyelvű kazettákat, most úgy tűnik, a római katolikus egyház teszi ezt. Irinel Iosif Iosub egyébként azt is felrótta a prédikációjában a halottnak, hogy valamikor kijelentette: „vigye el az ördög az oláh papot”. László Demeter ezt pletykának tartja, nem tud arról, hogy az édesanyja valaha is ilyet mondott volna. A prédikáció egyébként a templomban hangzott el, Pusztinán ugyanis innen kísérik utolsó útjára a halottat. „Szidták a papot – emlékszik vissza a történtekre Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke. – A családot annyira megbotránkoztatta a gyászszertartás, hogy László Demetert a rokonságnak kellett lefognia, mert a koporsó után a papot is a gödörbe akarta rakni.” Irinel Iosif Iosubot a temetés után többen is felelősségre vonták, de ő gyors léptekkel távozott. A családtagok Eugen Diac pusztinai plébánosnál is panaszt tettek, de ő helyeselte a káplán prédikációját. László Demeter elmondta, nem talált megértésre a rendőrségen és a polgármesteri hivatalban sem. „A rendőrségen azt mondták, ilyen esetük mostanáig nem volt, nem tudják, mihez kezdjenek a panasszal. Eugen Diac plébános és Irinel Iosub káplán csupán egy újságírót és a panaszos férfit engedte be a parókiára. „Elhunyt testvérünk korábban kijelentette: vigye el az ördög az oláh papot. Én most azt kérdezem tőled, vajon nem egy román pap keresztelt, gyóntatott, esketett meg, nem éppen egy román pap viselte gondodat a halálos ágyadon? Ha te az ördögbe küldted is az oláh papot, én erre azt válaszolom: Isten bocsásson meg neked” – idézi saját prédikációját Irinel Iosub. Elismerte, nem biztos, hogy valóban elhangzottak-e valaha Katalin asszony „oláh papot” pocskondiázó szavai. „Nem sokan élnek ma már Moldvában, akik tudják, amit ő tudott” – jelentette ki Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára. Az Etnofon lemezkiadó két CD-t adott ki a tőle és egy másik pusztinai asszonytól, Kiss Erzsi nénitől gyűjtött balladákból, énekekből, mesékből, vallásos narratívákból, epikus történetekből. /Gazda Árpád, Rostás Szabolcs: Halottgyalázó búcsúztató Pusztinán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./
2005. október 7.
Elhalasztotta a döntést az Országos Diszkriminációellenes Tanács a csángók anyanyelvi egyházi szolgálataival kapcsolatos ügyben. A testület október 6-án a pusztinai Szent István Egyesület panaszát tárgyalta, de úgy döntött, további információkat kér az üggyel kapcsolatban. A pusztinai beadvány apropója az a július 13-i temetés volt, amely a Krónika által kapott széles nyilvánosságot. A temetésen Irinel Iosif Iosub káplán a halottat becsmérlő gyászbeszédet mondott, mert az elhunyt ragaszkodott ahhoz, hogy koporsója mellett magyar nyelven is virrasszanak. A beadvány az ügy hátterére, a moldvai magyar egyházi szertartások következetes elutasítására is rávilágított. Nyisztor Tinka, a Szent István Egyesület elnöke elmondta, a múlt hét végén látogatott el Pusztinára a diszkriminációellenes tanács két megbízottja, és a csángó közösség több tagjától is nyilatkozatot kértek. Asztalos Csaba elmondta, az ügy kapcsán levélben kértek eligazítást Petru Gherghel iasi-i püspöktől és Jean Claude Perrisset pápai nunciustól. Levélben kérdezik meg Románia valamennyi katolikus püspökét, hogy az általuk vezetett egyházmegyében milyen nyelven folynak az egyházi szertartások, és hogyan viszonyulnak egy-egy kisebbségi közösség anyanyelvi misézésre vonatkozó kéréséhez. /Gazda Árpád: Jogot sért a magyar misék megtagadása? = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./
2005. december 21.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács másodszor is megállapította: a iasi-i római katolikus püspökség hátrányosan megkülönbözteti a moldvai csángókat, amikor megtagadja tőlük a magyar nyelvű szertartásokat. A tanács a püspökség fellebbezése nyomán tért vissza október 27-i döntésére, hasonló következtetésre jutott, mint korábban. „Én személy szerint örvendenék annak, ha a püspökség megtámadná a bíróságon a döntésünket, mert egy bírósági ítélettel hatásosabban lehetne őket kötelezni a diszkrimináció megszüntetésére” – nyilatkozta Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnöke. A tanács a pusztinai Szent István Egyesület panaszára járt el. A döntés meghozatalakor jelentős súllyal esett a latba a többi romániai római katolikus egyházmegye gyakorlata. Kiderült ugyanis, hogy valamennyi egyházmegyében több nyelven folynak az egyházi szertartások, és az észak-moldvai lengyel közösség számára a iasi-i püspökség is biztosítja az anyanyelvi misézés lehetőségét. E döntés ellen nyújtott be óvást a püspökség, arra hivatkozva, hogy a világi hatóságok nem avatkozhatnak bele az egyház belügyeibe. Egy második levelet is kaptak Iasi-ból, ebben a püspökség azt kérte, küldjék el nekik a csángó nyelvjárás útmutatóját. Ezzel az egyház azt a látszatot próbálta kelteni, mintha azért nem engedélyezné az anyanyelvi szertartást a csángó közösség számára, mert a csángó nyelvnek nincs írott formája. Asztalos szerint ha a kérelmezők magyar anyanyelvűnek vallják magukat, ezt senkinek nem áll jogában kétségbe vonni. Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke a Krónikának elmondta, falujában a 2002-es népszámláláson 350-en vallották magyarnak magukat. Hozzátette, amíg a püspök nem engedélyezi a magyar szertartásokat, továbbra is a háza udvarán tartanak alkalmanként magyar misét. A Szent István Egyesület elnöke a legutóbbi ilyen misén készített fényképekkel készült boldog karácsonyt kívánni Jean Claude Perrisset pápai nunciusnak. /Gazda Árpád: Diszkriminál a püspökség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./
2006. január 4.
A csángók anyanyelvű misézésének ügyét éve a Szent István Egyesület és elnöke képviseli a iasi-i katolikus püspökség, a pápai nuncius és az európai fórumok előtt. A csángó táplálkozáskultúrából doktoráló Tinka asszony szülőfalujában, a Bákó megyei Pusztinában él. Még mindig várnak, sem a iasi-i püspökségtől, sem a pápai nunciustól nem érkezett konkrét válasz. Ígéretet egyébként a pápai nunciustól már 2002-ben kapott, hogy lesz magyar mise Moldvában. Pusztina száz százalékban magyar falu. Itt még mindenki értené a magyar szertartás szövegét. Az egyház képviselői azonban folyamatosan nyomást gyakorolnak a hívekre, ilyen körülmények között mindenki százszor is meggondolja, igényelné-e a magyar nyelvű szertartást. Akik vádaskodnak, azok kezében van a hatalom és eszköz, hogy az évszázadok óta tartó asszimilációt tovább erősítsék. Pusztinán még mindig van magyarul gyóntató pap, hiszen másképp nem boldogulnának. 1990 után kitermelődött egy vékony csángó értelmiségi réteg, de ez az összcsángóságot tekintve majdnem a semmivel egyenlő. Akik kikerültek, és Magyarországon vagy máshol tanultak, többnyire lehetőségük sincs, hogy otthon gyakorolhassák a szakmájukat. A visszatérőkre mondják, ez apostoli munka. /Bakk-Dávid Tímea: Még tart a „csángó advent” Beszélgetés Nyisztor Tinka csángó néprajzkutatóval, a pusztinai Szent István Egyesület elnökével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./
2006. április 7.
Kovászna városban a Kőrösi Csoma Sándor-napokon a pusztinai Nyisztor Tinka a csángóságról beszélt. Minden korosztálynak szervezett emlékfutóversenyt a helyi Infinity Gyermek és Ifjúsági Egyesület, majd Az út címmel megnyílt kiállításon erdélyi és magyarországi alkotók mutatkoztak be. /Domokos Péter: Csoma-napok igriccel. A nagy őshazakutató emlékére zajlanak a kovásznai rendezvények. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./
2006. július 14.
Feszültségeket gerjeszt a moldvai csángómagyar közösségben a Pusztinán felépített közösségi ház. Az impozáns ingatlant a magyar állam támogatásával építették, és noha már június másodikán ott tartották a csángókonferencia rendezvényeit, hivatalosan még nem avatták fel. Nyisztor Tinka néprajzkutató, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke jelezte, megpályázza az intézményvezetői tisztséget. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége viszont az építkezés idején kulcsszerepbe került Nyisztor Demetert bízná meg az intézmény vezetésével. A létesítmény építését finanszírozó Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyelőre salamoni döntést hozott: Karda Emesét, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatóját kérte fel a működtetési terv elkészítésére. A ház felépítésében a Teleki László Alapítvány játszott kulcsszerepet. Az MCSMSZ Nyisztor Demeterre bízná az intézményvezetést. „Ő a legaktívabb emberünk Pusztinán, és meggyőződésem, hogy az adminisztratív feladatokat is jobban el tudná látni, mint Tinka – érvelt Róka Szilvia a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke. Nyisztor Tinka egyébként az MCSMSZ-nek is vezetőségi tagja, de a bákóiak nehezményezik, hogy ritkán vesz részt a gyűléseiken, sokat tartózkodik Magyarországon. Távolléte egyébként jórészt a doktori vizsgákkal áll összefüggésben. Ha jövő év szeptemberéig sikerül a budapesti akadémiai bizottság előtt megvédenie dolgozatát, ő lehet az első csángó csúcsértelmiségi. Pályája abban is különbözik a külföldön tanult társaiétól, hogy visszatért szülőfalujába. A megkérdezettek kerülik, hogy Nyisztor Tinka pénzügyeiről nyilatkozzanak. A Krónika azonban megtudta, többek között az szól a Szent István Egyesület elnökének intézményvezetői kinevezése ellen, hogy pert vesztett a NKÖM-mel szemben. A minisztérium nem fogadta el egy évekkel ezelőtt megpályázott támogatás elszámolását, és a két évvel ezelőtt kimondott bírósági ítélet szerint immár nemcsak a 350 ezer forintos támogatási összeget, hanem annak kamatait, és a perköltséget is, összesen egymillió forintot követel a pusztinai egyesületvezetőtől. Nyisztor Tinka „jóakaróinak” tulajdonítja az ügyet, és azt sem zárja ki, hogy annak politikai háttere van. Feszült a viszony közötte és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma csángóreferense, a szintén pusztinai származású Szőcs Anna között. /Gazda Árpád: Ki üljön az igazgatói székbe? = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./
2006. július 20.
Nem személyes rokonszenv vagy ellenszenv, hanem a törvények szabják meg, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) elfogadja-e vagy sem egy-egy általa lebonyolított pályázat elszámolását, nyilatkozta Szőcs Anna, a minisztérium csángó-referense a Krónikában megjelent, Ki üljön az igazgatói székbe? című írásra reagálva. Ebben Nyisztor Tinka pusztinai néprajzkutató azt nyilatkozta, „jóakaróin” is múlt, hogy évekkel ezelőtt nem fogadták el az egyik pályázatának elszámolását. Szőcs Anna kijelentette, a Nyisztor Tinkával való személyes viszonya már csak azért sem játszhatott szerepet az elszámolásban, mert nem vett részt az ügy lebonyolításában. Szőcs Anna úgy vélte, Nyisztor Tinka egyedül önmagát okolhatja elszámolási gondjai miatt. /Gazda Árpád: Szőcs: Pusztina-ügyben a pályázati elszámolás nem rokonszenv kérdése. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./
2006. október 2.
A Bartók Béla-emlékdíjat a Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra alapította és adományozza egész év folyamán, az egész világon a magyar zenei élet nagyjainak és a magyar kultúra támogatóinak. A kitüntetettek névsorát szeptember 18-án a Magyar Tudományos Akadémia Tudósklubjának koncerttermében jelentették be. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke ezekben a napokban erdélyi körúton adja át a díjakat a kitüntetetteknek. Szeptember 30-án Homoródkarácsonyfalva temploma, másnap pedig Hodgya református temploma kapta meg ünnepélyes keretek között a díjat. A csíkmadarasi kultúrotthonban adták át a Bartók Béla-emlékdíjat négy Hargita megyei kitüntetettnek: Miklós Márton tanító, zenekarvezetőnek; Fodor Csaba táncoktatónak, az Ausztriában élő Antal Imre és Antal Ágnes előadóművész házaspárnak, valamint a Gyimesközéploki Nemzetközi Tánctábornak. Október 2-án Székelyudvarhelyen további kitüntetettek vehetik át a díjat: Bodurján János, dr. Orosz Pál József, Haáz Sándor, Udvarhely Néptáncműhely, Székelyudvarhely városa, Pál Róza (Korond), Gergely István (Csíkszereda), László Imréné (posztumusz), Nyisztor Ilona, Nyisztor Tinka (Pusztina), Fehér Márton, Szarka Mária (Külsőrekecsin). Este Csíkszeredában a Sapientia Egyetem aulájában adják át a Bartók Béla-emlékdíjat a Sapientia egyetemnek, Szalay Zoltán muzikológusnak és Köllő Ferenc zenetanár-karnagynak. /Bartók Béla-emlékdíj. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./
2006. október 10.
Csángómagyar küldöttség járt a Vatikánban, a pusztinai Szent István Egyesület képviselői: Nyisztor Tinka néprajzkutató, az egyesület elnöke, Tamás Magdolna énekes és Csobán Magdolna mesemondó. A delegáció kihallgatáson vett részt a Szentszéknél és petíciót nyújtott át a moldvai csángók anyanyelvű vallásgyakorlatának érdekében. A budapesti Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület vendégeiként, megszakítva hazafelé tartó útjukat, a küldöttség tagjai október 9-én sajtótájékoztatót tartottak Budapesten. A delegációt a Püspöki Kongregáció prefektusának, Giovanni Battista Re bíborosnak a titkára fogadta, majd Pietro Parolin vatikáni helyettes államtitkár. „Meglepett, hogy a minket fogadó vatikáni tisztségviselők milyen sok információval rendelkeznek a csángókról, még azt is tudta a bíboros titkára, hogy Pusztinán magyar ház épült” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Nyisztor Tinka. /Guther M. Ilona: Csángó küldöttség a Szentszéknél. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./ – A Vatikánban a iasi-i püspökségről azt a tájékoztatást kapták, hogy Pusztinán egyedül én tudok magyarul – idézte fel a történteket Nyisztor Tinka. A küldöttség számára az is világossá vált, hogy nemrég vatikáni közbenjárásra cserélték le a pusztinai plébánost és káplánt. A szeptember elején történt lelkészcsere következtében a faluba magyarul jól beszélő fiatal papok kerültek. Mindketten jelezték, csak a iasi-i engedélyt várják, készek elkezdeni a magyar misézést. Addig is megengedik, hogy a mise előtt a rózsafüzért magyarul mondják, és magyarul énekeljenek. /Gazda Árpád: Vatikánban lobbizott a magyar miséért a pusztinai csángó közösség három képviselője. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./
2006. december 4.
„Korai volt az öröm, a pusztinai templomban továbbra sem imádkozhatunk magyarul, és magyar nyelvű misére sem tudom, mikor kerülhet sor” – közölte Nyisztor Tinka, a Pusztinai Szent István Egyesület elnöke december 3-án a csíkszeredai csángónapon. Nyisztor Tinka két hónapja harmadmagával járt a Vatikánban, magyar nyelvű misére kérve engedélyt a Szentszéktől. Akkor úgy tűnt, útjuk eredményes volt: hazatérve szóbeli engedélyt kaptak Petru Gerghel iasi-i katolikus püspöktől a magyar nyelvű misézésre, illetve arra, hogy bármikor imádkozhatnak magyarul a templomban. „A püspök már nem tiltja nyíltan a magyar nyelv használatát, ám engedélyt nem ad a misére, és a magyar imádkozást is akadályozni igyekeznek a papok. Legutóbb, november 20-án a plébános iskolás gyerekeket küldött a templomba, hogy a magyarul imádkozó asszonyokat kikiabálják onnan – számolt be Nyisztor Tinka. – Egyik nap engedélyt kapunk a püspöktől, amiről másnap a helybeli plébános már nem tud. Többször telefonon kényszerültünk egyeztetni a püspökséggel, időnként még a bukaresti nunciatúrát is fel kellett hívnunk, míg engedélyt kaptunk egy-egy magyar imádságra.” A plébános újabban havonta csak egyszer engedélyezné a magyar imádkozást. A magyar misét kérőket folyamatosan provokálják, fenyegetik. Nyisztor kifejtette, a szóbeli sértegetéstől a fizikai bántalmazásig minden megesett azóta, hogy a Vatikánból hazatértek: őt magát a templomban ütötte meg Daradics István kántor, számon kérve rajta, hogy miért nem jó neki a román nyelvű mise. Hozzáfűzte, idős falubeli asszonyt is ért már olyan szóbeli bántalom az utcán, hogy emiatt infarktussal szállították kórházba. Nyisztor Tinka a történtek miatt három személy ellen feljelentést tett a rendőrségen. Petru Gerghel püspök nyolc éve nem járt Pusztinán, az elmúlt héten a faluba várták, végül mégsem jött el. /Kovács Csaba: Nincs ima magyarul. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./
2006. december 13.
Hírek szerint nemsokára Pusztinába látogat Petru Gherghel, a Iasi-i Római Katolikus Püspökség püspöke. A pusztinai hívek jelentős része évtizedek óta követeli az egyházi szertartások engedélyezését magyar anyanyelven is templomukban, nincs kizárva, hogy a püspök meghozza a várva várt ajándékot, miszerint legalább vasárnap és ünnepnapokon engedélyezi egy-egy szentmise magyar nyelven történő megtartását. Ugyanakkor Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület vezetőjének megkeresésére Benchea Augustin, a pusztinai plébános nem tudta (vagy nem akarta) megerősíteni a hírt, miszerint Pusztinába látogatna püspöke. Sérelmeik orvoslása érdekében a pusztinai hívek egy csoportja október elején küldöttséget menesztett a Vatikánba, ahol fogadta őket a Püspöki Kongregáció prefektusának, Giovanni Battista Re bíborosnak a titkára és Pietro Parolin vatikáni helyettes államtitkára is. Vatikánban nagyon meglepődtek, amikor megtudták, hogy a pusztinai hívek magyar nyelvű misét akarnak, s nem ,,csángó nyelvű” misét, amint előzőleg tájékoztatta őket Petru Gherghel püspök. /Erőss Péter: Feljön a pusztinai magyarok csillaga? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./ A jászvásári római katolikus püspök, Petru Gherghel betűrendi sorrendben látogatja végig a kerület plébániáit, és akkor megy Pusztinába, amikor ábécé szerint ez a falu következik – szögezte le Cadar Cornel püspöki tanácsos. Az egyházfő múlt héten Ploskucénybe látogatott, következik a többi p betűs település, néhány hét múlva Pusztinára is sor kerül. /(fekete): Kánoni vizitáció, és nem több. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./
2007. január 16.
Az ígéretek ellenére továbbra sem használhatják anyanyelvüket a csángó-magyarok vallásgyakorlás közben Romániában. A hosszas kérelmezés és a Szentszéknél történt tavalyi látogatás ellenére még a templomi imát is csak román nyelven mondhatnak a moldvai Pusztinában. Nyisztor Tinka, a moldvai csángók szóvivője arról számolt be az Erdély Ma című internetes lapnak, hogy a iasi-i egyházmegye püspöke nem engedélyezte sem a magyar misét, sem a magyar nyelvű imádságot. November elsején, halottak napján is csak a bukaresti pápai nuncius beavatkozásának hála lehetett magyar ima a pusztinai templomban. Pusztinában a helyi plébános annyit ajánlott fel a csángóknak, hogy havonta egyszer lehet magyar imaóra a templomban, de erről is le akarta beszélni őket, majd kijelentette, hogy magyarul csak otthon lehet imádkozni, tájékoztatott a Magyar Nemzet. /Továbbra sem imádkozhatnak a csángók magyarul. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 16./
2007. január 26.
Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.
2007. március 3.
Tíz év után először látogatott Pusztinába a jászvásári római katolikus püspök, kánoni vizitációra érkezett a színmagyar csángó faluba. A február 24-25-én tartott szentmisék keretében Petru Gherghel kijelentette, a templomban nem csak románul lehet imádkozni és olvasót mondani, hanem más nyelven is. A püspök hangsúlyozta, hogy Pusztina és a pusztinai emberek méltóak templomuk védőszentje, Szent István király nevéhez. Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke szerint az is jelzés értékű, hogy a püspök azoknak a papoknak a nevével együtt emlegette Benke Szilvesztert, aki már 1990-ben ígérte, hogy eljön az idő, amikor lesz magyar mise Pusztinában, és emiatt azonnal elhelyezték. Nyisztor Tinka aláírásokkal alátámasztott levelet adott át az egyházfőnek, amelyben kérik a magyar misét, hangsúlyozva, hogy nem dialektusban, hanem irodalmi magyar nyelven kívánják hallgatni a szentmisét. Nyisztor Tinka szerint értékelni kell a nyitást, és folytatni kell a harcot a magyar mise ügyéért. /Fekete Réka: Nyitott a magyar mise iránt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./
2007. május 3.
Kétnyelvű prédikációt terveznek május 13-án a pusztinai templomban, jelezte Berszán Lajos gyimesfelsőloki római katolikus pap. A Bákó megyei településen még mindig népes azok tábora, akik előítéleteket táplálnak a magyar nyelvű misével szemben. Ha a kétezer katolikus hívet és mintegy 350 magyart számláló település templomában megtarthatja prédikációját, Berszán Lajos lesz az első pap, aki Pusztinán Isten házában magyarul szól a hívekhez. A Berszán által vezetett Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban ugyanis az a szokás, hogy a lelkész-igazgató sorra felkeresi a ballagás előtt álló diákok településeit, ahol ünnepi mise keretében búcsúztatja őket iskolájuktól. Aki Pusztinán anyanyelvű misét akart hallgatni, eddig Dani Péterné Nyisztor Ilona udvarára szorult. Legutóbb, húsvétkor több mint százan gyűltek össze az idős özvegyasszony portáján, hogy meghallgassák Palkó Ágoston gyimesbükki káplán prédikációját. A faluban mind a magyar misét követelők, mind a kezdeményezést ellenzők táborában akadnak olyanok, akik kételkednek abban, hogy néhány nap múlva a templomban magyarul is felcsendülhet a szertartás. Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége vallási ügyekért felelős vezetője szerint ég és föld a különbség Benchea plébános és elődje, Deac Eugen között. „Ha töri is a nyelvet, Benchea atya akkor is többnyire magyarul beszél a hívekkel. Ezzel szemben a régi káplán, Sabau Marius még azt is megtiltotta, hogy anyanyelvemen szóljak a gyermekekhez a templomban. Hasonlóan szélsőséges nézeteket vallott felettese, Deac is” – mesélte a csángómagyar szervezet vezetője. „Minden a bukaresti érsektől függ. Ioan Robu sajnos szélsőséges, nacionalista ember, aki hallani sem akar a magyar nyelvű misézésről” – állította Nyisztor. Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke és Nyisztor Tinka, a szervezet vallási felelőse a napokban Olaszországba indultak. Céljuk elkísérni Rómáig a moldvai magyar mise ügyéért zarándokútra kelt Ferkó Zoltánt. Az MCSMSZ hetekkel ezelőtt a Vatikánba küldött levelében kérte a küldöttség magas szintű hivatalos fogadását. /Szucher Ervin: Kételyek a mise előtt. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./
2007. május 11.
Rómába érkezett május 9-én a moldvai csángók anyanyelvi miséjéért kerékpározó Ferkó Zoltán, és a hozzá csatlakozók, köztük Nyisztor Tinka csángóföldi néprajzkutató, a magyar misékért folytatott küzdelem egyik legismertebb alakja és Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) újonnan megválasztott elnöke. A 18 napos zarándoklat során Ferkó Zoltán 1570 kilométert kerékpározott, és most tart útja felénél. Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke április 22-én indult útnak Budapestről, hogy petíciót adjon át a Vatikánban a csángók magyar nyelvű miséje érdekében. /Bálint B. Eszter: Csángóföldi misék: Rómában a zarándok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 11./
2007. május 24.
Két hete nyújtották be a csángóföldi szülők az iskolaigazgatóknak a kéréseket, hogy a magyar nyelvet az iskolában is oktassák. Csángóföldön jelenleg tizenhat helységben oktatnak magyar nyelven, tizennégy helyen az iskolában is. Lujzikalagorban és Gajdáron még magánoktatásként folyik a magyar nyelv tanítása, itt páratlan ellenállásba ütközik annak tanrendbe iktatása. A Bákóban székelő Moldvai Csángó Magyarok Szövetségénél (MCSMSZ) Hegyeli Attila oktatásügyi felelős elmondta, a szülőket – de ami szomorúbb, a gyermekeket is – próbálják megfélemlíteni, s ebben e két település polgármestere, sőt a lujzikalagori rendőrőrs parancsnoka is részt vállal. Lujzikalagor polgármestere, Mihai Funar közölte, hogy a közösség is ellene van a magyar nyelvű oktatásnak. A lujzikalagori iskola igazgatója, Ciurea Petre, tanári karának jó része, valamint a helyi tanács képviselői megígérték, hogy addig dolgoznak, amíg azok a szülők, akik megírták a magyar tanításra vonatkozó ezeket a kérvényeket, visszavonják. Az előző napokban a gyerekeket is több osztályban pellengérre állították, sőt becibáltak az igazgatói irodába két tízéves fiút, akik mi mást mondhattak volna félelmükben, mint azt, hogy eddig jártak ugyan magyarórára iskolán kívül, de többet nem mennek, mert „ott olyan rossz”. Solomon Adrian, a MCSMSZ április 21-én megválasztott elnöke lujzikalagori. A napokban tért haza a Vatikánból, ahol Ferkó Zoltán kerékpáros zarándokkal, Nyisztor Tinkával és Pogar Roberttel a csángók sérelmeit panaszolta el. Egyebek mellett a csángóföldi magyar nyelvű misék további tiltását. Az őket fogadó magas rangú egyházi képviselők szavaiból – miszerint ezt a kérdést Romániában kell megoldani –úgy érzik, a Vatikánnak nem a moldvai, magyarságukban elsorvasztott senyvedők a fontosak, hanem a moldvai római katolikusok. Solomon Adrian most nem a Vatikánba készül, hanem faluja polgármesteréhez. Gajdárra a községközpontból üzent a polgármester az ott iskolán kívül magyart tanító házaspárnak, hogy falugyűlésen a falu fogja majd visszautasítani a magyar nyelv oktatását. A polgármester a házaspárt, Farkas Ferencz Endrét és a gyerekek előtt megfenyegette: erőszakkal fogja felszámoltatni az iskolán kívüli magyar oktatást. A faluközösség nagy része tud magyarul. A nagyon öregek alapvetően magyarul beszélnek, az idősek gyakran, a gyermekek nem, vagy csak kevésbé. /Bajna György: Fortélyos félelem igazgat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./
2007. június 4.
Petru Ghergel iasi-i római katolikus püspökkel találkozott június 1-jén kerékpáros zarándoklatán Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke. A moldvai csángók magyar nyelvű misézéséért bicikliző Ferkót Nyisztor Tinka csángóföldi néprajzkutató, Istók Bálint, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSSZ) ügyintézője, Benke Pál, az MCSSZ alelnöke, valamint Duma Dániel, a Szeret-Klézse Alapítvány kuratóriumi tagja is elkísérte. A tárgyaláson az anyanyelvű misézés volt a téma. A beszélgetés során kiderült, hogy a magyar misét ellenzők érvrendszere új elemmel bővül. A püspök kijelentette: egységre kell törekedni. Ő nem szeretné, ha a falvakban pártokra szakadjanak az emberek, s békétlenség alakuljon ki. Erre Ferkó Zoltán megjegyezte, a pap feladata, hogy békét teremtsen, a szeretet révén – számolt be a találkozóról internetes naplójában Ferkó Zoltán. A püspök kijelentette, akkor lesznek magyar nyelvű misék a Csángóföldön, ha kerül 2–300 olyan személy, aki nem érti a román nyelvet. Petru Ghergel továbbá azt hozta fel, hogy megoldást jelent majd a problémára, hogy hamarosan Moldva területén is foghatóvá válik a Mária Rádió, amely magyar nyelvű katolikus egyházi adó. A püspök szerint a magyar nyelvű misézés iránti igénynek nem kívülről, hanem belülről, a csángók közösségéből kell jönnie. /Bálint B. Eszter: Megoldás: Mária Rádió. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./
2007. június 5.
Ha a püspök által szorgalmazott egység azt jelenti, hogy hagyjuk el az anyanyelvünket, akkor ilyen egység nekünk nem kell – mondta Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének egyházi felelőse a Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspöknél tett látogatás után. A magyar miséért tizenhat éve harcoló pusztinai Nyisztor Tinka Istók Bálint, Benke Pál és Duma Dániel csángó szövetségi képviselők társaságában utazott Iasi városba, hogy részt vegyen azon a találkozón, amelyen az egyházfő fogadta a Vatikánt is megjárt, magyar miséért kerékpározó Ferkó Zoltánt. Petru Gherghel kijelentette, az egységre kell törekedni, nem szeretné, ha a falvakban pártokra szakadnának az emberek, és békétlenség alakulna ki. Nyisztor Tinka szerint ezt éppen a papok idézik elő olykor ultranacionalista szónoklataikkal, amire Pusztinában is volt példa. A találkozón Petru Gherghel arra kérte a jelen lévő csángókat, írják le a Hiszekegyet magyarul, amit természetesen nem mindannyian tudtak, hiszen soha nem adódott lehetőségük, hogy anyanyelvükön hallgathassák a liturgiát. Éppen itt a hiba, tanítani kellene, elsőáldozniuk kellene a gyermekeknek magyar nyelven, és akkor tudnák az egyházi szövegeket – érvelt Nyisztor Tinka. /Fekete Réka: Nyájas találkozó változatlan tartalommal (Csángók a jászvásári püspöknél). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./
2007. június 11.
Budapesten a Szent István-bazilika előtt fogadták június 10-én a csángó ügy támogatói a 4000 kilométeres kerékpáros zarándokútjáról visszatért Ferkó Zoltánt. A csángókért misézett dr. Szabó Géza kanonok, a misén és az ünnepségen részt vett Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vallási felelőse is. A 31 éves budapesti fiatalember sikeresnek tartja zarándoklatát, hiszen Európa több országában sok százezer ember figyelmét hívta fel a csángók anyanyelvi miséjének hiányára. Ferkó Zoltán elmondta: a zarándoklat ugyan véget ért, de a küzdelem folytatódik. /A zarándoklatnak vége, a küzdelem folytatódik. Ferkó Zoltán hazaért = Nyugati Jelen (Arad), jún. 11./
2007. június 29.
Magyar misét tartanak június 29-én Pusztinán, Nyisztor Tinka udvarán. A magyar nyelvű templomi szertartásnak még nem jött el az ideje. Petru Gherghel jászvásári püspök türelemre intette a hozzá fordulókat. Pusztinán minden csütörtökön a Magyar Házban a Regnum Marianum társaság a rózsafüzért imádkozza – a magyarokért. Velük egy időben Budapesten is fohászkodik a Regnum Marianum társaság. /(Bajna György): Ima a magyarokért. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29/
2007. október 30.
Székelyföldön töretlen a táncház iránti érdeklődés, Kolozsváron újraéledni látszik. Három év után újra heti rendszerességgel tartanak táncházat Kolozsváron: ma avatják fel a Kallós Zoltán Alapítvány új termét, ahol a táncalkalmak mellett kézműves-foglalkozások is várják majd az érdeklődőket. A szamosújvári Sóvirág, a helyi Tarisznyás, a kalotaszegi Csűrös és a székelykeresztúri Cikász zenekar húzza majd a talpalávalót az új kolozsvári táncházban. Heti rendszerességgel legutóbb, 2004-ig a Zurboló-táncházak működtek a városban, majd két év teljes szünet után a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványnál kezdtek el – havonta egyszer – táncházat tartani. A sepsiszentgyörgyi táncház hat éve újra virágkorát éli. Többféle táncalkalom is várja az érdeklődőket Csíkszeredában. A Virtus Egyesület négy éve indított rendszeres táncházat. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szintén szervez táncházakat Csíkszeredában. A Szilágyi vendéglőből a művelődési ház kiállítótermébe költöztek a népi táncok kedvelői Gyergyószentmiklóson. Az idény itt a hétvégén kezdődött el, a Szent István gyermekei pusztinai hagyományőrző csoport részvételével. A Nyisztor Tinka néprajzkutató vezetésével érkezett csángó hagyományőrzők előbb misén vettek részt, majd színpompás népviseletben vonultak át a művelődési házba. /Gödri Alpár Béla, Jánossy Alíz, Rostás-Péter Emese: Táncalkalmak hétköznapokra. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./
2008. május 13.
Nogyon, nogyon szép vót” – súgja oda egy népviseletes pusztinai öregasszony társának a május 9-én tartott magyar miséről kijövet. A pusztinai templomban most először celebráltak magyar misét. Ezt is csak úgy engedélyezte az egyház, hogy azt a veszélyeztetett kultúrákról Bákóban és Pusztinában szervezett nemzetközi konferencia részének tekintették. Elvileg azt a célt szolgálta, hogy a csángókról hangsúlyosan szóló konferencia külföldi vendégei imádkozhassanak, a gyakorlatban viszont a pusztinai magyar érzelműeknek is egyedi lehetőséget teremtett vágyaik beteljesülésére. E település csángómagyar közössége tett ugyanis eddig a legtöbbet a magyar misék engedélyezéséért. A Nyisztor Tinka helyi néprajzkutató vezette Szent István Társaság tagjai megannyi alkalommal gyűjtöttek aláírásokat, írtak leveleket, kértek személyes meghallgatásokat a római katolikus egyház vezetőinél. Bákóban, Iasi-ban, Bukarestben és a Vatikánban is hallatták a szavukat. Kérésük azonban mindeddig nem talált megértésre. Petru Gherghel iasi-i püspök többször is kijelentette, csak akkor engedélyezi, hogy magyar misét is tartsanak, ha meggyőződik róla, hogy a hívek legalább öt százaléka nem érti a román szertartást. A sors fintora, hogy a mostani magyar mise engedélyezésének feltétele volt, hogy Nyisztor Tinka ne legyen ott a templomban. „Ezt nagyon nehéz volt elfogadni, de azt hiszem, mégis szükség volt a kompromisszumra” – nyilatkozta Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke. „Nyisztor Tinka azzal vigasztalódhat, hogy mindannyian tudjuk: nagymértékben az ő érdeme, hogy eljutottunk ide” – tette hozzá Solomon Adrián. Elmondta, a mise előtt a Magyarországon és Olaszországban tanult Pogár Róbert csángó származású pappal kereste fel a pusztinai plébániát. „Azt éreztem, a pusztinai papok is kockázatot vállaltak azzal, hogy engedélyezték a misét. Paptársaik rosszallására számíthatnak emiatt” – magyarázta Solomon. Hozzátette, a moldvai klérus hozzáállását talán inkább jellemzi a klézsei történet, ahol nemrég azzal fenyegette a pap a gyermekeket, hogy nem engedi őket bérmálni, ha magyarórákra járnak. A misét a népviseletbe öltözött pusztinai asszonyok torkából felcsendülő magyar egyházi énekek tették ünnepélyessé. Noha a papok a magyar mise előtti harangozást sem engedélyezték, a mise végéig több mint kétszázan gyűltek össze a templomban, és a vendégek maradtak kisebbségben. Afféle kultúrdemonstráció várt a konferencia vendégeire a pusztinai magyar közösségi ház udvarán is, ahol a felcsendülő zenére táncra perdültek a népviseletbe öltözött helybeliek. A pusztinai bemutató egyébként a bákói Iulian Antonescu Múzeum tanácstermében megtartott tudományos előadásokat kapcsolta a helyszíni valósághoz. A jelenlévők ugyanis azokat a néphagyományokat tanulmányozhatták, amelyeket például az 1906–1907-ben a Csángóföldön járt finn nyelvész Yrjö Wichman írt le. Wichman csángóföldi látogatásairól Ildikó Lehtinen, a finn nemzeti múzeum kutatója tartott előadást. Meinolf Arens történész, a Müncheni Egyetem kutatója természetesnek tartotta az európai nemzetépítési folyamatok létét. Chris Davis, az Oxfordi Egyetem kutatója úgy látta, a magyar állam rossz szolgálatot tett a csángóknak azzal, hogy a második világháború idején megpróbálta magyar területre telepíteni őket. Cornel Boritz, az Oslói Egyetem tanára úgy vélte, a romániai csángókérdés kezelésében példaként lehetne felhasználni azt a tapasztalatot, amely a norvég nemzetállam és a norvégiai számi kisebbség közötti konfliktus megoldásában felhalmozódott. Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője szerint az RMDSZ nem vállalt kezdeményező szerepet a csángók jogküzdelmében, a kritikus pillanatban azonban fontos segítséget nyújtott ahhoz, hogy a moldvai iskolákban elkezdődhessen a magyar nyelv tanítása. Hatos Pál budapesti történész arra figyelmeztetett, hogy a magyar politika akkor talált partnereket a csángógondok orvoslásához, hogyha azt nem magyar nemzeti, hanem demokráciakérdésként közelítette meg. Agnieszka Barszczewska, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatója szerint a 19. század végén a csángó falvakra jellemző analfabetizmus segítette a magyar nyelv fennmaradását. Úgy vélte, a csángók azért őrizhették meg hosszú ideig identitásukat, mert zárt társadalmat alkottak. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató egy, ez év elején végzett Tatros menti kutatás alapján állapította meg: a csángók nyelvi asszimilációja megállíthatatlan. A konferencián Tőkés László európai parlamenti képviselő azok iránti elismerését hangsúlyozta, akik nemcsak szakmai kérdésnek, hanem nemzeti ügynek tekintik a csángókérdést. Arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az Európai Parlament frakcióközi kisebbségi munkacsoportja javaslatára döntött arról februárban, hogy megfigyelők csoportját küldi a Csángóföldre. Immár a sokadik csángókonferenciát szervezi a Diószegi László által vezetett Teleki László Alapítvány. Szerinte a pusztinai magyar mise volt a legjelentősebb újdonság. Az is figyelemre méltó, hogy Bákó központjában, a Iulian Antonescu Múzeum termében tanácskozhattak, és a moldvai középkori emlékeket számba vevő kiállítás tablói távozásuk után is a falakon maradtak. Elszomorító, hogy a román kollégák nem jötte el. Helsinkiből, Münchenből, Varsóból, Oslóból jöttek előadók Bákóba, a helyi román értelmiség mégsem érezte, hogy itt a helye. /Nogyon, nogyon szép vót. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./
2008. május 15.
Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke olvasói levelében kifejtette, másfél éve minden Pusztinába érkező magyar csoporttal bemennek Szent István király templomába. A helybeli pap csak úgy engedélyezte az egyszeri magyar misét a templomban, a csángó konferencia idején, ha Nyisztor Tinka nem lesz jelen. Tinkát bántotta ez, de a iasi-i püspök csak ezzel a feltétellel engedélyezte a magyar misét, további feltétel volt, hogy a misén maximum még 10 olyan személy vehet részt, akik nem a konferenciához tartoznak. /Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke: Magyar mise a pusztinai templomban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./
2008. október 13.
Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási felelőse közölte: a szövetség örvendetesnek tartja, hogy a magyar és a román házelnök betartotta ígéretét, és közös levelet intézett a Vatikánhoz. A szövetség korábban maga kérte levélben a magyar és a román házelnököt, hogy közösen lépjenek fel az ügy érdekében. Ehhez a levélhez akkor Nyisztor Tinka, a szövetség vallási képviselője csatolta a Pusztinán élő emberek magyar misézéssel kapcsolatos kérvényeinek listáját. A csángó magyarok szövetségében dolgozók remélik, hogy a mostani levélnek nagyobb hatása lesz, mint a Szentszékhez korábban eljuttatott leveleknek. Ilyen magas rangú politikusok ugyanis még nem fordultak a Vatikánhoz ezzel a kéréssel. Maguk a csángók hiába fordultak, eddig nem találtak meghallgatásra. /Reagálás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2009. április 18.
A pusztinaiak elégedetlenek a húsvétkor tartott magyar misével, mert kiderült, hogy az nem nekik szólt, hanem annak a tíz diáknak, akik a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban tanulnak. Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke elmondta, nem mindenki mehetett be a templomba, mert egy szülő az ajtóban állt, és visszatérítette az érkezők egy részét, ennek ellenére több mint kétszázan részt vettek a szentmisén. Pusztinában tizenöt éve tartanak húsvétkor magyar nyelvű misét, de egyszer sem a templomban, hanem magánház udvarán. Azután kiderült, Berszán Lajos gyimesfelsőloki paptanár tartja a misét húsvétkor magyar nyelven a pusztinai templomban, de azt nem mondták a híveknek, hogy Berszán atya az ő végzős tanítványaiért misézik. „Nekünk nem kell olyan mise, amelyre a helyiek nem mehetnek be, nekünk állandó jelleggel kell magyar mise a templomban” – hangsúlyozza Nyisztor Tinka. /Fekete Réka: Nem ilyen magyar misét akarnak (Pusztina). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./
2009. május 13.
A Szeret-Klézse Alapítvány május 8–10-e között rendezte meg a Petrás Incze János Klézsei Napok elnevezésű fesztivált. A rendezvény záróműsorán fellépett a külsőrekecsini, a pusztinai és a Csík falusi néptánccsoport. A rendezvényt Duma András nyitotta meg, majd felavatták Csoma Gergely szobrász Álmos vezérről készült alkotását. A fesztiválon legtöbben saját falujuk táncait és énekeit mutatták be. Végül pedig Klézse minden falurésze bemutatkozott. A pusztinai táccsoport tagjai népviseletbe öltözve szerettek volna részt venni a délelőtti szentmisén. A helyi pap, miután kikérdezte a templom udvarán várakozókat, hogy kifélék, mifélék, cinikus megjegyzéseket tett a Magyar Házzal kapcsolatosan, ahol az ünnepi rendezvények zajlottak. Később több helybeli személy jött ki a templomból, akik gúnyos megjegyzésekkel illették a pusztinaiakat. Azzal érveltek, hogy a templomot a klézseieik építették, tehát csak nekik van joguk ott misét hallgatni. Azt mondták, Klézsén csak püspöki engedéllyel léphet idegen ember az Isten házába. Végül a vendégek jobbnak látták elhagyni a templomot. /Divald Borbála, Külsőrekecsin, Nyisztor Tinka, Pusztina: Petrás Incze János napok Klézsén – Elüldözték a vendégeket a templom elől. = Erdély. ma, máj. 12./
